Már egy ideje hatalmába kerített egy érzés ….a lemaradok valamiről érzése. Nem tudom mi az oka, talán az évek múlása, talán a vágyaim és az értékrendem átalakulása, de gyakran kerít hatalmába. Minden évben elmegyünk két hétre nyaralni, mert az a mi kötelező távvollétünk a hétköznapoktól. Persze ha tudunk máskor is megyünk ide oda, de a munka miatt eléggé be van korlátozva az időnk. Tavaly jött egy kattanás, amikor elmentünk ősszel ismét a tengerhez és nem volt minden nap az a napozós időjárás. A fiúk unatkoztak és a férjem kitalálta, hogy menjünk fel a Biokovo csúcsára. Akkor ott fent a nyár a tenger és a városnézős mániám mellé bekúszott egy másik is a hegyek. Szlovéniát régóta nézegettem és idén a család beleegyezése nélkül döntöttem, megyünk és kész. És milyen jól tettük. Csupán 5 órás autóút és egy gyönyörű természeti csodába csöppentünk. Gyönyörű falvak, rendezett természet, környezet. Sehol szemét, alig van a házak között és előtt kerítés, rengeteg virágoskert és a hegyek ….. Olvastam tájékozódtam napokig a neten, mit érdemes megnézni, mire számíthatok nagyjából. De a valóság messze felülmúlta a várakozásaimat. Folyt.köv. lejebb….

Nyaralásnál és itt is mindig magánapartmanokat keresek. Abszolút megbízok bennük, sokkal többet tesznek azért, hogy elégedettek legyünk velük, mint a szállodák hotelek és mivel teljesen felborult életvitelt űzünk ilyenkor így a legjobb választás. Most sem nyúltam mellé, mikor kiszálltam a kocsiból és a ház előtt egy patag zubogott, tulipánok, orgonák virágzó fák fogadtak, az ablakból és a terasztról pedig a Babji zob sziklát láttuk hát végem volt.http://www.apartmaji-pintar.si Még aznap megnéztük a Bledi várat és tavat, természetesen az eredeti bledi krémest is megkóstoltuk és kicsit kocsikáztunk a környéken. Persze bármerre megy az ember valamelyik fenyvesben és hegyen köt ki, ahol nem süt eléggé be a nap bizony elég nagy hó van még mindig.

Másnap reménykedve hajnalban már az időjárást és a webkamerákat lestem. Bledet kutatva a rengeteg hasznos kirándulós oldalakon belefutottam motoros túra útakba. Végig lehet autózni, kilátóknál megállni nézelődni fel a hegy tetejéig. Sajnos nem jutottunk fel a 2000 m-ig mert fimforgatás miatt lezárták az útat, de legalább így van miért visszamenni még a Mangart csúcshoz. A hegyek és a Jasna tó mellett itt a legnagyobb csoda a Soca folyó. Persze az ember nézegeti a képeket a neten, na de hát én aztán tudom mit lehet javítani a színeken ahhoz, hogy túristacsalogató legyen valami. Hát itt nem javítottak…a képek és a valóság egy az egyben ugyanolyan volt, sőtt még szebb. Végig megy az egész vidéken, bárhol megállhatsz és lemehetsz a partjára és a színe …az maga a gyönyörűség.

Tudtam, hogy közel az olasz határ és titkos vágyam volt át is menni, de már nem akartam a családomat terhelni az újabb ötletemmel. Viszont a filmforgatásnak köszönhetően az út csak egy irányba vitt és hát az az irány Olaszország volt. Igy persze lenyomtunk egy jó igazi olasz pizzát (bárhol vagyunk is mindig az olasz kajánál kötünk ki) majd megnéztük a Fusine tavakat és írány vissza Bled.

Harmadik nap célba vettük Bohinjt. Álomszép falvakon visz át az út, nem mondom, hogy a tó nem tetszett, de nekem Bled nagyobb élményt nyújtott. Itt fel lehet menni a Savica vízeséshez így el is keztük a menetelést. Jót derültem a saját hülyeségemen, mikor elolvastam a google értékeléseket és valaki leírta, hogy a vízesés nem adott akkora élményt mint amennyibe a parkolás és a belépő került. Miután 500 lépcsőt másztam fel , hallottam a robajt , láttam is a sziklán lévő kis vízesést és azt gondoltam, hát az eszem megáll, hogy tényleg ezért köptem ki a tüdőmet ??? Aztán balra fordultam és megláttuk a vízesést ….a nagyobbacskát . 70m magasról lezúduló iszonyat víztömeg szívárvánnyal …..egy csoda, tényleg tátva maradt a szám.

Bohinjba található még a Vogel síközpont “gondolája” . Azért írom idézőjelbe, mert szerintem beteg aki ezt gondolának nevezte el. Ott kezdődött a gondom, hogy 80! embert lehet belepréselni…Nem tudom mi mennyien voltunk, de a rosszullét abban a 6 percben míg felmentünk 10 x kapott el ( lefelé kevesebben jönnek így ez ott már nem gond) Fent persze hó, nem is kevés , körülnéztük fotóztam és le is jöttünk. Szép volt, de nem egy olyan nagyon nagy élmény, aki Donovalyban tiszta időben volt fent ott is láthatott legalább ilyen szépet.

Délután, mert még nem mentünk eleget …..és mert a fotós beteg egy fajta és neki kell egy kép onnan ahonnan másnak is van, elindultunk Bled kilátójába a Mala Osojnicára. Na hát amilyen edzett túrázók vagyunk itt is majd bele pusztultunk mire felértünk, de megcsináltuk és persze a fotó is megvan.

Utolsó napra hagytuk a Postojnai cseppkőbarlangot ami végülis szlovénia felé vitte az érdeklődésemet. Bárki aki arra jár ne rémüljön meg az iszonyat hosszú sortól és embertől,mert 500 ember mehet be egyszerre a barlangba óránként. Mi 13 órakkor a 15 órási túrára kaptunk jegyet. Bár azt hittük sok lesz az a 2 óra, de egy ebéddel és az üzletek nézegetésével hamar el is ment. Gyönyörű ásványokat köveket lehet kapni, szerintem megfizethető áron. Összességében nagyon nagyon megérte elmenni és minden csodás volt, egyetlen dolog hiányzott az pedig a Vintgar szurdok. A kemény tél utáni felújításokat még nem fejezték be, így nem volt nyitva……ez pedig még egy nyomós érv arra, hogy nyáron visszamenjünk!

%d blogger ezt szereti: